• Blog oldal
• Archívum
• 

Őszi Borszerda a Pántlikában

Kedves Borbarátok!

Mindenkit szeretettel várunk a Pántlika Borházba a soron következő ŐsziBorszerdára,
2010. november 10-én, hosszabbított nyitvatartással este 10 óráig!

 

 

 

 

 

 

A Pántlika Pincészet következő borait 50% kedvezménnyel vásárolhatod meg:
Dörgicsei, kései, különleges minőségű 2003 Chardonnay: 3980 Ft helyett 1990 Ft!
Dörgicsei 2009 Pinot Blanc: 1290 Ft helyett 645 Ft!

A borházunkban található többi borra és pálinkára 20% kedvezményt adunk, egész nap!

Üzletünkben este 7 órától bemutatkozik a Tokaji Ráski Pince -
''Csúcsminőségű borkészítés, limitált mennyiségek exkluzív palackozásban.''
Hagyományos módon előállított minőségi boraikat 1972 óta
készítik, és mutatják be az érdeklődőknek, borszeretőknek.
(A pincészetről bővebben alább..)

Az est folyamán bemutatásra kerülő 6 tétel
50% kedvezménnyel, azaz 1750 Ft-ért lesz kóstolható!
Borok a kóstolás sorrendjében, amit Ráski László pincegazda mutat be:
1. Dia.Logo (Hárs-Sárgamuskotály) 2009
2. Cuvée (Sárgamuskotály-Hárs) 2001
3. Furmint 2002
4. Muscat Lunel 2007
5. Furmint késői 2003
6. Aszúeszencia 1999

Kérlek benneteket, részvételi szándékotokat a kóstolóra
legkésőbb november 10. délután 2-ig jelezzétek:
elég egy rövid E-mail a résztvevő(k) teljes nevével.
Részvételi díj: 1750Ft/fő, ami a helyszínen fizetendő.

Mindenkinek szép napot kívánok! Jó borokat, és vidám társaságot!

Üdvözlettel:
Frick Attila
Pántlika Borház
kis és nagykereskedés
Budapest 1053, Királyi Pál u. 10.
info@pantlikaborhaz.hu

A Ráski Pincészet
kézműves jellegű borászat alapítása 1972-re vezethető vissza.
Ekkor került szőlőterület és pince a család tulajdonába a Tokaji borvidék egykori
leghíresebb mezővárosában, Tállyán.
A tulajdonos Ráski László gépészmérnök,marketing közgazdász végzetséggel
kezdetben hobbiból,a szőlő és bor iránti szeretettel és elkötelezettséggel kezdte
el a borászkodást.
A Pincészet szőlőterületei az első osztályú Palota dűlőben találhatóak.Valamennyi
fontosabb tokaji szőlőfajtát termelik.
A tevékenység a szőlőtermelésen túlmenően tokaji borok és borkülönlegességek
készítésére és borturizmusra irányul.
Az 500 éves pince egyaránt szolgálja a borok készítését és a nívós borkóstolók
lebonyolítását.
Minőségi borok készítésénél az alkalmazott technológia félreduktív,hosszú palackos
érleléssel kiegészítve.
Borkülönlegességeknél a Pincészet a klasszikus tokaji hagyományokat követi.
A Pincészet éves szinten mintegy 10 ezer palack bort készít,melyet kisszámú
vinotékában és helyben a pincénél forgalmaz.
Választékuk jelenleg mintegy 20 fajta bortételt tartalmaz.
Ráski László alapító tagja a Lillafüred-i "István Nádor",a bogácsi "Szent Márton"
Borlovagrendeknek a "Tokajvinum Hungaricum Egyesületnek",a Tállyai "Történelmi
Borút Egyesületeknek".

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Júniusi hírlevél

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Herold borkóstoló a Pántlika Borházban

Meghívó borkóstoló estre

Időpont: 2010. 05. 14. péntek 18:30
Helyszín: Pántlika Borház, 1053 Budapest, Királyi Pál u. 10.
Program: Herold borkóstoló festmények társaságában

A Pántlika Borház egy különleges élményt kínál Neked és kedves Partnerednek.
Töltsetek velünk egy rendhagyó borkóstoló estét, ahol a villányi Herold pince kitűnő nedűi mellett festmények társaságában élvezhetjük a programot.

Borok a kóstolás sorrendjében, melyeket Gaborják Csaba, a pincészet tulajdonosa mutat be:
1. Villányi Olaszrizling, 2008. Fahordós érlelés.
2. Villányi Kékfrankos Rozé, 2009.
3. Villányi Portugieser, 2009.
4. Villányi Zweigelt, 2007.
5. Villányi Kékfrankos, 2006. Aranyérem 2007.
6. Villányi Cabernet Franc barrique, 2005.
7. Armoiries cuvée, barrique, 2004. Aranyérem 2005.
8. Villányi Cabernet Franc Premium, 2007. Aranyérem 2009.

Kiállítók:
Szappanos István ( sz. 1945) Székely Bertalan díjas, Katona József díjas festőművész és
tanítványa: Gaborják Csabáné Banka Erzsébet (sz. 1953)

Kérlek benneteket, részvételi szándékotokat legkésőbb május 14. délután 3-ig jelezzétek:
elég egy rövid válasz-e-mail (a pantlikaborhaz@t-online.hu -ra) a résztvevő(k) teljes nevével.

Részvételi díj: 1000Ft/fő, ami a helyszínen fizetendő.

Mindenkinek szép estét kívánok! Jó borokat, és vidám társaságot!

Üdvözlettel:
Frick Attila
üzletvezető
Pántlika Borház

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Gasztrohorror I.

Eleink boros eledelei
A bor – nem csak, mint ételek (le)kísérője, hanem úgy is -, mint „összetevő” a legősibb idők óta része a magyar konyhának. Sőt, van olyan recept (bor ide, vagy oda), melytől a XXI. században nem csak a potenciális fogyasztót veri ki a víz, de ráadásul az ÁNTSZ illetékes szakemberei már a recept olvastán is kórházba kerülnének gyógyíthatatlan ételmérgezés gyanújával.

„Bárány-fő rántva
A’ bárány-fejét, lábát tedd fel egy fazékba mind gyapjastól, forrald fel, kivévén koppaszd meg: tisztogasd meg szépen, és megint sóban, vízben tedd fel, főzd meg jól, annak módja szerént, a’meddig jól megfő, vedd-ki, abárold meg szépen, azonban tsinálj kandótzot, azaz egy tálba tölts bort, vagy sert, hogy puhább legyen, abba tyúk-monyat, lisztet jó sűrűn kell keverni, mint az ostyának olyan tésztát kell csinálni, és mártogasd abba a’ meg-főtt bárány-lábat és fejet, de hasítsd ketté a fejet; és úgy meg-mártva rántsd meg forró vajban egy serpenyőben, és feladván fellyül nád-mézzel trágyaázd meg:
Ha nints, a’ nélkül is jó.”

(Úri és közönséges konyhákon meg-fordúlt szakáts-könyv – Pesten és Pozsonyban, Füstkúti Landerer Mihály költségével és betűivel. 1801)

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Fröccs öntés

Csecsemőnek minden vicc új, de ettől még a klasszikus kérdés marad a régi: - Szabad-e imádkozás közben dohányozni?
Erre nyilván mindenki bőszen rázza fejét, és szentségtörésről hadoválva felháborodottan tiltakozik (ráadásul manapság a dohányzás is trendien leszállóágba került). De feltehetjük ez a kérdést másképp is:
- Szabad-e dohányzás közben imádkozni?
A válasz így már sokkal megnyugtatóbb:
- Imádkozni mindig és minden körülmények között üdvös dolog!
Persze, a drága jó kánikulában lihegő olvasó most azt hiheti, hogy oldalt tévesztett, és egy nikotinista őskeresztény szekta lapjára tévedt. Változtassuk meg a kérdést!
- Szabad-e a bort vizezni?
- ….
- Szabad-e a vizet „borozni”?
- Persze, hogy szabad, hiszen a víz (bár éltető elem, és spirituálisan is rá lehet aggatni mindenfélét) elég unalmas önmagában. Főleg tikkasztó nyári napokon, amikor az izzadó ember vályúvágyó állatnak érzi magát, ha vizet iszik.
Öntsünk bort a vízbe! – ezt ezen a vidéken elsősorban a dalmátok kultiválják, van is rá szép szavuk (egyszerűbb megjegyezni, mint arra portyázva fröccsöt követelni) BEVANDA. A bevanda nem rossz ital, de nekünk van jobb is: a FRÖCCS.
A vízbe zárt buborékra kapaszkodó bor frissítő csodája, amiben minden összetevő számít: a jófajta szikvíz, és a jófajta bor.
Ha megtehetném, szívesen fröccsöznék a nyár elől menekülve a Pántlika Borház pincéjében, ahol ráadásul nem az ipari légkondi által előállított nyárban-tél a jellemző, hanem a valódi, márkajelzés nélküli hűvösség.
Piár- és marketing-szempontból bizonyára érdemes lenne felmagasztalni egy pántlikás olaszrizlinget, de erre talán nincs is szükség… aki ivott már jó fröccsöt, az tudja, miről van szó!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Gyaur szorbet, török torok

Kőszeg 1532
Hunyadi József regényét, a kőszegi vár 1532-es ostromát elbeszélő, Az égig érő vár című művet manapság bizonyára nem túl sokan forgatják. Pedig élvezetesen megírt, jófajta ifjúsági regény, mely olyan feledésbe menő ideálok mentén rajzolja meg egy kor képzelt képét, mint a bátorság, a hősiesség, a helytállás… persze, alakjai kissé sematikusak, fekete-fehér a regényben szinte minden, de ezt ne rójuk fel hibájául, hiszen akkoriban, amikor a regény megjelent, még a televízió is fekete-fehér volt… s a világ is mintha kevésbé lett volna túlszínezve, kevesebb árnyalata volt a színesnek tűnő szürkeségnek. De térjünk vissza a Kossuth Könyvkiadó által 1982-ben megjelentetett regény 254. oldalához, ahol Szulejmán szultán, és krónikása, Musztafa beszélgetnek. Az esős, hideg időjárás meggyötörte őket, mint ahogy az egész török sereget. Szulejmán az oldal alsó harmadánál így mordul Musztafára:

„- Hé, te rozzant, vén levelibéka: tüstént megfagyok! Nem tudnál rajtam segíteni? De csak a lehető legjobb orvosságot ajánld, mert ha nem használ, barátság ide, barátság oda: elüttetem a fejed! Tudsz ilyen iladzsot?
- Tudok, Kegyelmes Uralkodóm! – felelte mély fejhajtással, éneklő udvari hanghordozással a vén csont. – Hozass gyorsan sok-sok gyaur szorbetet! Úgy használ igazán, ha előbb felforraltatod! Rakass bele jócskán fahajat, szegfűszeget és kellő mennyiségű mézet! Ezt kortyolgasd, és tüstént újjászületsz tőle!
- Ejha, öreg csont! – morcolta össze színlelt haraggal a szultán szemöldöke sűrű bokrát. – Te talán már ittál is ilyen gyaur varázsitalt?
Musztafa, aki már halálosan unt mindent a kegyetlen kőszegi megpróbáltatások miatt, vakmerően Szulejmán szemébe nézve válaszolta:
- Igenis! Ittam, ó, Fényesarcú! Sokszor és sokat ittam már belőle! S úgy találom, végtelenül finom, és ahogy gyaur rabunk mondja: „Itatja magát!” és tudd meg azt is: nemcsak én iszom a gyaur szorbetet, hanem valamennyi janicsárod, iszpáhid, topcsid, agád, béged, basád! És a beglerbég úr Őhatalmassága is! Tudd meg, Fényesarcú Padisah, már csak ez tarja bennünk a lelket! És adj hálát Alláhnak, hogy rengeteget rejt belőle a gyaur pincék gyomra! Tudd meg azt is, hogy ha nem innánk, megőrülnénk az állandó sötétségtől, fogvacogtató hidegtől, örökké zuhogó esőtől és ettől az istenveréseként éjjel-nappal huhogó nyugati széltől! És most, Jó uram, adass hóhérkézre és üttesd el vakmerő fejemet!
Szulejmánban egyszeriben mindenféle bolondos görcs feloldódott. Megkönnyebbülésében szélesen felkacagott:
- Soha még emberben ekkorát nem csalódtam, mint benned! Tudod, hogy csapnivaló niszandzsi vagy, Musztafa Dzselalzade? – Nagyon élvezte tábori krónikásának felháborodott megrökönyödését, majd rövid, kínzó várakozás után ingerkedve tette hozzá: - Tudod, hogy miért, mert engem kifelejtettél a felsorolásból! Tudd meg hát: a Minden Törökök Császára is veletek együtt vedeli a gyaur szorbetet! Nem hiszed? Figyelj csak ide! Mehmed Iszkembeli! – kurjantott tréfás dühvel. Azonnal berohant főétekfogója, a csasnegirhad ura, a zafír turbánforgós, nagy turbánú, hordó hasú aga.
- Parancsodat várom, Legkegyelmesebb Felség!
- Gyaur szorbetet akar inni a Padisah! De, ha nem hozod azonnal és főként nem sokat, világ csúfságára még idefagy szultánod valaga a tábor cédrusfa ágya zúzmarás deszkáira! ….”

Lehet, hogy nem pontosan így történt, s csak a regényíró fantáziája mondja, hogy a gyaur szorbet erősebb a vallási fegyelemnél.
De, miért ne hinnénk neki?

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

UTAZÁS A BOR KÖZÉPPONTJA FELÉ III.

Dörgicsei Chardonnay 2008
Furcsa idők járnak, amikor már a bértollnokok sem mindig képesek követni az élet abszurd eseményeit, s (elkerülhetetlenül?) következik az „elszállás”… ilyenkor már „csak” az a kérdés, hogy hová, mennyire, miért, meg mivel? És van-e valaki, aki elfogadja gondolataink, szavaink, cselekedeteink és mulasztásaink? Botorságunk, bátorságunk, kínunk, örömünk… Mert az nem lehet, hogy az ember mindig ura önmagának, s birtokosa az íz lelő bimbóknak! Van olyan, hogy minden átértékelődik, és megesik, hogy ehhez BORRA VAN SZÜKSÉG! (vagy: SZÜKSÉG VAN BORRA!)
Mert mit tehet, aki rájön, hogy a játszótársként dédelgetett angyallátszatra szervültek azok a szarvak, miket csak játékból, ideiglenesen helyeztek oda? És mi lesz, ha a cipőt levéve kiderül, hogy alatta pata növekedett a hosszú tánc közben? És mi van akkor, ha egy másik cinkosnak hitt kisördögről kiderül, hogy az ördögség csak álca, s a valódinak hitt ördögbőr alatt parázs van, mely fellángol, s tisztítva emészt el minden rosszat, mi rárakódott az lélekre? Kérdések?
Kérdések.
Kérdések!
És megint csak kérdések…
Mert mi van, ha ezek a látszólag zavart, zavaros szavak, ezek a rotyogó motyogások az igazságot rejtik. A borokról, a férfivé és nővé teremtett emberről, egységről, kétségről, háromságról…
Persze, nem a bor a főszereplő, s mégis jelenlétével meghatározója az agyrobbanásnak… is. Mert az ilyesmihez jó bor kell! Jó, de nem tolakodó. Tisztességes, magát megmutató (de nem magamutogató!), biztonságosan élvezhető. Olyan „szeszesital”, amilyet talán nehezebb létrehozni (megteremteni?) mint egy zseniálisan elképesztő, pénztárcarepesztő, csillogó csodát, amelyet csak nem-létező nőkhöz lehet hasonlítani. A Dörgicsei Chardonnay-ben talán pont ez a visszafogottság az, ami díjat érdemelt (legutóbb Mun-Dus 2009 Nemzetközi Borverseny aranyérmes bora). Valódi bor, amit valódi problémákon rágódó emberek fogyaszthatnak, ha élesedni, tisztulni akarnak, és nem bódulni, sajnálódni, sajnálkozni, szenvelegni. Olyan bor, mely hosszan élvezhető, figyelmet követel, nem félrenézést. Gyümölcsössége mosolyt varázsol, s olyan emelkedettséget okoz, ami szinte maga hozza a megoldásokat.
Azokat a válaszokat, miket a földhöz ragadt, sárban dagadó lélek nem kaphatna meg. Furcsa idők járnak, amikor már a bértollnokok sem mindig képesek követni az élet abszurd eseményeit, s (elkerülhetetlenül?) következik az „elszállás”… ilyenkor már „csak” az a kérdés, hogy hová, mennyire, miért, meg mivel? És van-e valaki, aki elfogadja gondolataink, szavaink, cselekedeteink és mulasztásaink? Botorságunk, bátorságunk, kínunk, örömünk… Mert az nem lehet, hogy az ember mindig ura önmagának, s birtokosa az íz lelő bimbóknak! Van olyan, hogy minden átértékelődik, és megesik, hogy ehhez BORRA VAN SZÜKSÉG! (vagy: SZÜKSÉG VAN BORRA!)
Mert mit tehet, aki rájön, hogy a játszótársként dédelgetett angyallátszatra szervültek azok a szarvak, miket csak játékból, ideiglenesen helyeztek oda? És mi lesz, ha a cipőt levéve kiderül, hogy alatta pata növekedett a hosszú tánc közben? És mi van akkor, ha egy másik cinkosnak hitt kisördögről kiderül, hogy az ördögség csak álca, s a valódinak hitt ördögbőr alatt parázs van, mely fellángol, s tisztítva emészt el minden rosszat, mi rárakódott az lélekre? Kérdések?
Kérdések.
Kérdések!
És megint csak kérdések…
Mert mi van, ha ezek a látszólag zavart, zavaros szavak, ezek a rotyogó motyogások az igazságot rejtik. A borokról, a férfivé és nővé teremtett emberről, egységről, kétségről, háromságról…
Persze, nem a bor a főszereplő, s mégis jelenlétével meghatározója az agyrobbanásnak… is. Mert az ilyesmihez jó bor kell! Jó, de nem tolakodó. Tisztességes, magát megmutató (de nem magamutogató!), biztonságosan élvezhető. Olyan „szeszesital”, amilyet talán nehezebb létrehozni (megteremteni?) mint egy zseniálisan elképesztő, pénztárcarepesztő, csillogó csodát, amelyet csak nem-létező nőkhöz lehet hasonlítani. A Dörgicsei Chardonnay-ben talán pont ez a visszafogottság az, ami díjat érdemelt (legutóbb Mun-Dus 2009 Nemzetközi Borverseny aranyérmes bora). Valódi bor, amit valódi problémákon rágódó emberek fogyaszthatnak, ha élesedni, tisztulni akarnak, és nem bódulni, sajnálódni, sajnálkozni, szenvelegni. Olyan bor, mely hosszan élvezhető, figyelmet követel, nem félrenézést. Gyümölcsössége mosolyt varázsol, s olyan emelkedettséget okoz, ami szinte maga hozza a megoldásokat.
Azokat a válaszokat, miket a földhöz ragadt, sárban dagadó lélek nem kaphatna meg.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ha már minden egyebünk megvan… II.

Szóval, ha már minden egyebünk megvan, és nem okoz gondot a legdrágább és legjobb borok beszerzése, tárolása, hűtése, és a fogyasztás kulturált körülményeinek megteremtése (hiszen ezek az igazán fontos dolgok az Életben!), akkor már csak azon kell elgondolkoznunk, „hogyan kerül a bor a pincéből/szaküzletből a kéjlakba?”

Mert ugyebár a palackokat be lehet csomagoltatni papírba, fémbe, fába… igazából bármibe, ami drága és tetszetős! De, hála az olasz Aznom manufaktúrának – melynek specialitása a luxus-design – vehetünk olyan autót, melynek csomagterét direkt úgy alakították ki, hogy hat palack bor biztonságosan utazhasson benne! A MINI CLUBMAN S persze nem csak bélelt borrekeszeket kapott az Aznomtól, de valódi bőr burkolatot, és nemesfa (nem kamu, nem festék) részeket is. A boros miniből a tervek szerint csak 12 darab készül, s talán az egyik pont nálunk parkol majd…
…ha már minden egyebünk megvan.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

(B)ORtodoxia

„Noé botlására, s mások ördög általi megtévesztésére szoktak hivatkozni azok, akik óvják a szerzeteseket a bortól, s közben nyilvánvalóan megfeledkezni látszanak az utolsó vacsora misztériumáról. Pedig, ha komolyan vesszük, hogy az ember test és lélek, s a test nem csak egy penitenciás csontzsák, akkor lehet-e Istennek tetszőbb étel a borban pácolt halnál? Főleg akkor igaz a felvetés, ha az imádságos lélek pácként átjárja a horgászt [eredetiben: halászt] és a szakácsot is” – írta Szmirnai Szmiridion, az első szerzetesi szakácskönyv szerkesztője a Halakról szóló fejezet bevezetőjében, valamikor az V. század derekán.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Horgász a borpácban

DVD-bemutató és borkóstoló a CorVIN moziban
2009. április 28.
Hozzávalók:
- 1 db hosszan érlelt francia filmklasszikus 1958-ból,
Louis De Funes főszereplésével
- Szürkebarát 2007 - Pántlika Pincészet Dörgicse
- Kékfrankos Rosé 2008 - Herold Pince Villány
- Cimiere Cuvée 2006 - Herold Pince Villány
- Zweigelt 2007 - Herold Pince Villány
- Kékfrankos 2006 - Herold Pince Villány
- Armoiries Cuvée 2004 - Herold Pince Villány
- főzőkanál mint karmesteri pálca a MediaSales jóvoltából
- jó sok ember
- kellemes helyszín

Elkészítés módja:
A Horgász a pácban című filmklasszikus forgalmazásra kész, DVD-n kiadjuk (CornerFilm). Keresünk egy kellemes helyszínt, ahol megfér egymással a bor, a film és a sok ember. A Corvin mozi, mint „edény” tökéletesen megfelelő a pácoláshoz, a borok kiválasztásánál pedig érdemes a Pántlika Borház szakértőinek segítségét kérni.
A fenti összetevők elegyítéséhez ideális hely a mozi karzata, ahol nincs szükség arra, hogy a meghívottakat - akiknek egy része borbarát, másik része pedig filmkedvelő (a többség pedig mindkét halmazba beletartozik) – hosszasan főzzük-puhítsuk. A borok és a mögöttük álló emberek megteszik a magukét: a kezek szinte automatikusan nyúlnak a borok felé… és az ízek és illatok által ébresztett kíváncsiság már hozza magával a hangulatot. A bor és az együttlét öröme pedig felébreszti az emberben szunnyadó kíváncsi várakozást a teremben zajló borárverés iránt (melynek bevételeit a Bethesda Gyermekkórház kapja meg az év végén).
Ha ez a művelet is sikerült, akkor pedig a borral és jótékonysággal jutalmazott test és lélek nyitva áll a felhőtlen kacagást biztosra ígérő film előtt.

Tálalás/újratálalás:
Amint tudjuk, a film DVD-be, a bor pedig palackba zárható, így igény szerint a recept – nyilván igényszerinti borral és filmmel – bármikor megismételhető akár otthon is.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ha már minden egyebünk megvan…

Léhűtő-Borhűtő
Piroska felnőtt, beköltözött a városba, megvan mindene, hiszen az Ordassal fenntartott szerelmi viszonyból már egy kis piros kabrió is „született”. Piroskánál a kamrában jobbnál jobb borok vannak, mert a robbanékony-lobbanékony Farkas azt szereti, ha kéznél van egy-egy palack. Gondot eddig csak az okozott Pirosnak (ne becézzük tovább!), ha nem tudta megoldani a bor temperálását. Meg kellett tanulnia, hogy egy vörösbor is lehet farkasordító hideg.
De, most megtalálta a megoldást! A Kalorik olyan borhűtőt dobott piacra, melytől még a farkasból is kezes bárány lesz.
Az elektromos – milyen lenne? robbanómotoros? – borhűtő két palackot képes befogadni. A borokat fel kell bontani, és a készülékhez tartozó, érzékelőkkel ellátott „kupakokkal” kell visszazárni. A dugóba épített digitális hőmérő azért kitűnő, mert nem a palack, hanem a bor hőmérsékletét méri! … akkor is, ha a palack a hűtőn kívül - mondjuk az szétdúlt ágy mellett – áll. Ráadásul diszkrét csipogással figyelmezteti kipiruló Pirost, ha a nedű hőmérséklete kívül esik az álomhatáron.
A két hűtőkamra hőmérséklete egymástól függetlenül szabályozható, és akkor sincs gond, ha a Farkas hirtelen toppan be, hiszen a quick-chill funkcióval tíz perc alatt elérhető a kívánt hőmérséklet.
Már csak azt a kétszáz dolcsit kell kivasalni Farkasból, amennyibe egy ilyen szerkezet „fáj”.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Utazás a bor középpontja felé II.

Dörgicsei Rosé Cuvée 2008
(Kékfrankos-Merlot)
Hasonlítanám én a bort máshoz is, mint nőhöz… de nem megy. Mi lenne az, ami méltó, sokszínű, buja, kedves, kellemes, lelket melengető, testet földtől elemelő, ugyanakkor veszélyes, gyilkos, óvatlant porba taposó? Mi az, ami felvehetné a versenyt?
Próbálkozzunk a háztájiban! A kutyában nincs meg a báj, s a ragaszkodás is más irányú. Nem mondom, egy enyhe barnatörésben megtalálhatjuk a habzó szájú, veszett németjuhászt, s el tudom képzelni azt a bájos bort is, amelyik kedvesen „pincsi-fincsi”, sőt lehet egy bor elbűvölően, játékosan kegyetlen, mint egy macska, de akkor az egér nézőpontját kellene magunkévá tennünk. Az pedig halálos! Mondhatnánk „marha jó” bor, de azzal magunkat minősítjük, s lehet olyan fáradt tompa bor, melyben ott a távírópóznán borongó varjú önfeledten kilátástalan károgása. Lehet keresgélni, de sosem lesz az igazi…
Magukból kivetkőzött meztelen feministák karmoljanak véresre, ha nincs valami közös a bor és a nő lényegében!

Mostani kutakodásunk tárgya például szemtelenül fiatal, büszke, öntudatos csitri, akiben megvan a teljesség ígérete, de ehhez képest még csak egy jólformált hebehurgya csitri, aki saját magától megmámorosodva többet ígér, mint amire képes. Nagyon trendi. Ilyen bort fiatal, és ambiciózus borászok készítenek pályájuk elején álló karrier-centrikus, marketing-megváltói babérokra áhítozó fogyasztóknak. Ez a bor még nem beszélget, s pláne nem hallgat, sokkal inkább csacsog, cseveg, fecseg, csivitel. Az illatában rejlő bujasággal – mert, hogy ott van, az vitathatatlan – még nem tud mit kezdeni; azt hiszi játék, amivel el lehet bolondítani a még alig-férfiakat. Amikor a kölyök hivatalosan is felnőtté válik, és legális mohósággal nyeli a bort, akkor – abban az életkorban – nagyon bele lehet bolondulni egy ilyen sokat ígérő, kicsit fennhéjázó már-nő, még-lány borba. Tizennyolc éves még-fiú, már-férfi pontosan az ilyen nőknek vall örök szerelmet, miattuk csinál óriási őrültségeket (amiken aztán kellemesen lehet nosztalgiázni).
De „az évek szállnak, mint a percek”, s ha alkalom adódik a visszapillantásra, az elvesztett lányokkal való találkozásra, akkor lehet csodálkozni, mi lett a legígéretesebb lányokból, a kamaszos szerelmekből! Vajon igazi láng volt, és jótékony mélyről előtörő forróság? Lángra lobbantható a meleget adó parázs? Vagy csak egy gyors, perzselő szikrazápor, aminek fénye elkápráztatott egykor, de nem maradt semmi más, csak a hűlt hamu?
És van olyan is, aki akkor, fiatalon semmit nem mutatott, de, mire beérett, addigra kivirult, s nem csak szemet, de lelket is gyönyörködtet teljessége?

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Borokról és etikáról

Konok komolytalansággal
- Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál – írta a költő az Énekek énekének elején, Salamon nevében. De, mi már tudjuk, nem eszik olyan forrón: a nő szalad, a bor marad! A hasonlóság kézenfekvő, hiszen a jó ember a jó borral - miként a jó asszonnyal - kapcsolatot teremt.
Amikor valóban a bor (a nő) van a középpontban, akkor az Ember megpróbálja minden figyelmét összpontosítani, kizárni a zavaró tényezőket, hogy csak a kapcsolatépítésre, a tulajdonságokra, az apró rezdülésekre figyelhessen. Ha nőről van szó, teljesen természetes, ha szerzünk mellé (harmadiknak) egy kitűnő bort, míg, ha a borról van szó, nem valószínű, hogy szerzünk mellé egy nőt!
Ha adottak a körülmények, elkezdődhet a – minden mozzanatában ismert, s mégis gyomorszorítóan izgalmas folyamat – az ismerkedés, a külcsín megbecsülése. Aztán az érintés, vetkőztetés (vagy kicsomagolás?) az élvezetet gátló tényezők eltávolítása… gombokkal bajlódni olyan, mint dugóhúzóval bénázni.
A gyönyörködés, a szem öröme, aztán első csók csodája... amitől az Ember (harminc fölött) inkább lassul, mint gyorsul, mert ki akarja élvezni a legapróbb rezdülést is. Aztán jöhetnek a nagyobb kortyok a merülés, az önző élvezet, a szétáradó öröm. Az emelkedés, amit vagy megszakít az ember, vagy konok következetességgel végigvezet az alámerülésig, ami ilyen helyzetben érdemet szerezhet, értelmet nyerhet… s ha a bor (a nő) valódi volt, és tüzét valóban a Föld magja táplálta, akkor a másnap is kihegyezett éles, érzékeket csiszoló, érzéki, izgalmas.

De – és itt jön az etika – mi a helyzet a közösségben tartott borkóstolókkal? Miféle perverz, frivol habzsolás teszi kedvessé-kívánatossá az ilyen alkalmakat? Nincs meg az esélye az odaadó figyelemnek, s mire őszintén megnyílna a bor, már jön is a következő. Nincs idő arra, hogy beszélgessünk a borral, mégis igény van arra, hogy levetkőztetve a legmélyebb titkait fürkésszük. Alkalmat sem adunk arra, hogy igazi mélységével elbűvöljön, ugyanakkor a legintimebb titkait követeljük. Ráadásul közösen, egymás szavába vágva minősítjük… nem csak színét, illatát, de tűzét lobogását, erejét gusztáljuk.
Aztán sietve továbblépünk, s ha kitartóak vagyunk, az egyetlen bor adta, időlegesen monogám mámort felcseréljük valamiféle furcsa keverékre, ami ugyanoda vezet… de mégis máshová!
Na, ezt nő-szempontból fordítsa le magának, aki meg akarja sérteni ezeket a szépségesen szeszélyes ismerősen idegen lényeket!

Pontszám:

 

 

3,7 (3)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Árpád napi köszöntő, boros szellemben

Borongós kedvű költőnk Tóth Árpád szókincsének legkedvesebbikét, a bús szót bár nem alliteráltatta a borral, (legalábbis szerény, tudományosnak nemigen nevezhető kutatásaim ezt igazolják, -midőn egy bús éjszakán átnyálaztam a T. Á. összest-, viszont megidézte a bor szellemét az alábbi néhány verssorban.

A fiatal költő így ír Mámor című versében:

„Jöttél, s ím drága must edénye lelkem,
Szűzlány fehér lábával megtiport kád,
A púpos bánatok sikoltó torkát
Méz-íz csitítja: ó tán most születtem!


… Hallod? a láz, a hű, bizarr dobos
Dobol, s a mámor vörös oszlopos,
Örvénylőn forgó kastélya kitárul!”


(„…minden mámor gyökere a szerelem. A bor a folyékony szerelem … a nő az élő szerelemlény, …” „ … a mámor a köznapi észnél határtalanul magasabb rendű állapot és a tulajdonképpeni éberség kezdete. Mindannak, ami az életben szép, nagy, komoly, élvezetes, tiszta.” Hamvas Béla : A bor filozófiája )

a megfáradt pedig így:

„Próbálom, hátha mondogat
Még ajkam enyhe zenét,

…
Mustízű csókot, csókízű bort,
Virágillatú kezet.”


Noha költőnk az életfájás igaz mestere volt, az életszerelmet ő is bor mellett élte meg:

„Egy jó szivar mellett,
Egy pohár bor mellett,
Azt gondolom, hogy ennél több
Sohase is kellett.


Csöndes nóta mellett,
Jó borocska mellett,
De sok időm, kedves időm,
Boldog időm tellett…”


Isten éltesse az Árpádokat!

Pontszám:

 

 

3 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

BOR(z)ongás? Szorongás? Pancsolás vagy házasítás?

Sokak szerint Európán kívüli üzleti érdekkörök igényét fogalmazta meg az Európai Bizottság, amikor javaslatot tett arra, hogy vörös- és fehérborok keverékéből előállított végterméket rozéként lehessen forgalmazni. A francia termelők borpiaci tekintélyük teljes súlyával tiltakoznak.

Brüsszelben azt mondják, hogy a tervezetnek éppen az a célja, hogy a kevésbé igényes, de fejlődőképes piacokon képes legyen lépést tartani az európai bor a szentségek helyett praktikumban gondolkodó ausztrálokkal és dél-afrikaiakkal. Persze, erre az öntudatos európai termelő azzal vág vissza, hogy a divatot nem követni, hanem teremteni kell, és ha már divat a rozé - ráadásul „jobb helyen” úgy gondolják, hogy a kialakult technológia „szent” -, akkor nem kellene engedni a nyomásnak. A magyar, francia és görög agrárium igyekszik keresztbe feküdni a hagyományromboló intézkedések előtt; a spanyolok, portugálok és olaszok pedig támogatják, mert versenyesélyt látnak benne. A kompromisszumos javaslatban az szerepel, hogy az összeöntéssel rozésított bort lehessen forgalmazni, de tüntessék fel a címkén, hogy ez a rozé nem az a rozé.

A vita oka egyértelműen piacpolitikai, de közvetlenül hathat a borkultúrára. A vitával járó terminusbeli eltérések tovább árnyalják a képet: azok, akik ellenzik, összeöntésről és pancsolásról beszélnek, azok, akik támogatják „szokatlannak tűnő” házasítási eljárásról. Persze, az is igaz, hogy, ha a hagyományokat így – piaci érdekek szerint – ki lehet dobni, akkor a folyamat nem áll meg addig, míg borkóstolók hivatalos résztvevőjévé nem válik a vörösboros-kóla (a hideg is kiráz a gondolattól!). Ugyanakkor, ha következetesen ragaszkodunk a hagyománytisztelethez, akkor nem is lenne miről vitázni, mert a rozé nem lehetne egyre jelentősebb piaci szereplő, és a barrique-ról is azt hinnék, hogy sajátos borhiba…

Sok aspektusa van ennek a történetnek…
Pénz beszél, kutya ugat, karaván halad, s az ember (ember) marad… míg a bor egy folyékony halmazállapotú nemes ital, mely legalább annyira kell a léleknek, mint a testnek!

Pontszám:

 

 

4,5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Egy közelgő koronázási évforduló margójára avagy tokaji vala születőben

Március 29-én lesz 545 éve, hogy megkoronázták Hunyadi Mátyás királyunkat, reneszánsz korunk kiemelkedő államfőjét.

Igazságos Mátyásunk nagy pártfogója volt a szőlőművelésnek és a bornak. Budai palotája, ahol igen sok külföldi is tartózkodott, nemcsak kultúrájáról volt híres Európa-szerte, hanem vendégszeretetéről és különösen pompás gyógyhatású magyar borairól.
A borospincékre nagyobb urak ügyeltek, mint pl. a tiszttartó és a sáfár, de gondját a kulcsár viselte. Ő adta ki a megszabott mennyiségű bort az udvari személyzet asztalához és a pohárnokok kezébe is, akik az italokat királyunk asztalánál felszolgálták.
Uralkodónk esküvői lakomájáról (1476. december 22.) a következőket jegyezte fel Bonfini(itáliai humanista tudós): „Az ebédlőteremben tartották a lakomát...A terem közepén, a királyi asztal előtt, a kőoszlop körül volt egy-egy négyszegletes pohárszék, nyolc emelettel. Ezeken helyezték el az ételhordó tálakat. A király és királyné serlegét s más mágnások borait a királyi asztal szolgálatára. A többi hét polcán boroskancsók, kupák, merítőkanalak, kelyhek álltak, finom mívű arany- és ezüstedény valamennyi...A levegőbe egy ezüstből készült kétakós és négy részre osztott hordót függesztettek, melyben négyféle italt tartottak. Ezeken kívül volt nyolc más pohárszék is...983 edény volt rajtuk, a használatban lévő kelyheken és kancsókon kívül.”
A külföldiek a magyar borokat általában dicsérték, Mátyás borait kitűnőnek találták. Feljegyezték, hogy a király és a főurak ismerik a borok kedvező étrendi és gyógyhatását is.

Királyunk főleg a szerémi (ma szerbiai), a budai és a pozsonyi bort kedvelte. Már a 12. században dunai gályák hordták a városok, főleg Buda város piacára a Szerémségnek „arannyal felérő borát”. A követek, átutazók, útleírók mind dicsérték a hazai borokat. „Nem tehetem, hogy a Szerémség boráról hallgassak – írta Galeotto Marzio (Bonfini kortársa) –, annyira kellemetes ez, hogy nehéz lenne párját találni a földkerekségén.” Vagy ahogy Bonfini említette róla: "aranysárga, szirupszerű, egészen tömény gyógybor ez".
A szerémi a mai tokaji szamorodnihoz hasonlítható, esetleg az aszúhoz, amelyek természetes gyógyboroknak tekinthetők.

A füves, illatosított borok már a középkorban nagy szerephez jutottak, mert vinum medicatumként, gyógyszerek kísérőjeként használták az orvosdoktorok. A kellemes ízű, illatú italokkal a keserű gyógyporokat, orvosságokat könnyebben lehetett beadatni. A reneszánsz nagy megújulásával, az ókori ismeretek felfedezésével számos füves, illatosított, ízesített gyógybor terjedt el, részben ókori receptek az ókori szerzők újrafelfedezése hatására. Szinte divattá vált az ilyen borok fogyasztása. Magyarországon Mátyás király híres gyógyboros kódexlapjai, korvinái őrizték meg ezeknek a boroknak az emlékét.

A gyógyhatású borok mellett – az akkori európai divatnak megfelelően – a királyi és főúri pincék pincemesterei csemegeborokat is készítettek. Ezeknek a cukortartalmát aszalt szőlőn történő erjesztéssel, aromáját pedig különböző fűszerek hozzáadásával érték el. Európa-szerte igen kedvelt divatos csemegebor volt a malvázia, amelyik királyi udvarokban gyakran került felszolgálásra. Magyarországra az olasz kapcsolatok révén és a Szerémségen át jutott el ez a bor, majd később készítési technológiája. Megaszalódott vagy leszüretelt és tovább aszalt szőlőből – az antik korban már kidolgozott és ismert eljárással – készült édes, kiváló csemegebor volt, jól szállítható és eltartható.

Ezeket a borokat fuvarozták a Dunán, illetve a Tiszán fölfelé, észak felé és aztán Tiszalucnál kipakolták a hajókról, addig ugyanis hordókban utaztak. Innentől pedig a kassai polgárok és a fuvarosok segítségével a szárazföldön lötykölődtek tovább. Késmárk, Lőcse, Eperjes, Bártfa mind-mind ebből gazdagodott meg a késő középkorban és a reneszánsz idején. Aztán érdekes módon, mikor Mátyás király egyszer 1472-ben megharagudott Kassa polgáraira, akkor megtiltotta nekik, hogy Tiszalucon fölül még szállítsák tovább.

A szerémségi borvidék végül tönkrement a török előrenyomulásával, és a XVI. századtól kezdve egyre inkább Tokaj hegyalja vette át azt a központi és különleges bortermelői, kereskedői szerepet, amit korábban a szerémségi borok jelentettek.
/Csoma Zsigmond bortörténész elbeszélései alapján/

Ne felejtsünk majd el borral koccintani méltán híres királyunkra!

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Túlvilági borkultúra

Dante babérjait irigyelhette meg Balkányi Szabó Lajos debreceni ügyvéd, amikor 1854-ben megjelentette Utazás a másvilágon című, tíz énekből álló költői művét, melyben annak rendje és módja szerint elmeséli, miket tapasztalhat, aki vállalkozik a sok csodát tartogató utazásra. A szerzőt az első meglepetés akkor érte, mikor kiderült, a Halál igazából nem olyan, amilyennek a művészet láttatja, az ember képzeli: mert a Halál a valóságban(!) egy erős-bátor magyar huszár, aki így vall meglepő identitásáról:
„Mióta nagy Mátyás királ’
- Budáról fényt sugarolván,
Dicsőséggel országolván –
Hatalmának talpkövévé,
A hős magyar huszárt tevé:
Azóta mintegy bűbájos
S tündérhatalommal páros
Erőtől ösztönöztetve
Beállottam e seregbe.
S már ha vélek természetem
Egyező, hogy viseletem
Se legyen más: szép csákóját
Felvettem, s egyenruháját.
A huszár – hidd, mint beszélem –
Míg nem ismert sem félt tőlem;
S mióta pajtása lettem:
Táncol, danol körülöttem…”

No, de, mert ennek a szerény kis írásnak célja a bor, lapozzunk tovább, s jussunk el oda – a Halál házába -, ahol az utazó megtudja, hogy Szent Mihállyal borozgatva Tokajit iszik.

„ A kulacs újra kerüle,
S tudakozódtam felőle,
Hogy lakói a nagy égnek
Magyar borral h’óta élnek?
Felelni akart a Halál,
De elébb szót kezdett Mihál’:
Hallgass csak hé! Életmester!
Én tudom azt, én mondom el:
Az én druszám a mióta
Megéneklé: hát azóta
A Sámpányi, Malagai
Ellehet ha van Tokaji. –
Hogy druszám életét végzette,
Hát a felyéhez tétette
A kulacsot borral tele
S másvilágra jött el vele.
Mert a mint hogy értte mentem,
És a hintómba feltettem:
Egyszer magát elköhinté
S kulacsát rám így köszönté:
Megéneklém idestova
Elvisz a Sz. Mihály lova!
Viszesz is már druszám Mihál’,
No, hát az üdvömért igyál;
Akár szegény, akár báró
Bort iszik az utonjáró!
Ivott és nékem id’adta,
Be jó volt a lelkemadta!
Miféle ez, Csokonay? –
E bizony – mondá – Tokaji!
Hát azóta már túlontúl
Csikóbőrös kulacsostúl
Híressé lett a Tokaji,
és a druszám Csokonay,
Angyalokkal egyetemben,
Tokajit iszik a mennyben.”

Azért ez megnyugtató! Titokban mindenki megkönnyebbülhet, hiszen, ha bor van a túlvilágon, akkor nagy baj már nem lehet! Az a kis örökkévalóság is csak jobban telik-múlik poharazás közben!

Pontszám:

 

 

4,5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Boros versek József-nap ürügyén

„Gyomorgyógyító
könnyű borocska,
úgy szívom magamba belőled
most a szentlélek tüzét,
mint ájtatos lélek a
nyugalmat ima után...”

Az irodalom és a bor szoros kapcsolata senki előtt nem titok, bár néha úgy tűnik, a szükségesnél erősebb az álszemérem. Pedig volna mire büszkének lennünk! A méltatlanul kevéssé ismert Berda József (1902-1966) a testi örömök egyik legnagyobb költője volt. Akkor, amikor mások azt hitték, hogy a költő valamifajta vátesz, próféta, irányfény, fárosz, vagy hasonló, Berda nem vette magára a szerepet. Verseiben a testiség, az ételek és italok élvezete egészen különleges, kiemelt szerephez jutott.
Nem csak a versekben! A mindig üres zsebű – főleg baráti támogatásból élő - költő 1945. november 25-én a következő hirdetést adta fel a Magyar Nemzetben:

„Ez nem tréfa…
Mivel Magyarországon a legnevesebb költők
vershonoráriuma 1 liter bor áránál is kevesebb:
kéziratgyűjtőknek
1 liter borért egy szabadon választható versem
kéziratát adom. (Vendéglősök és kocsmárosok is
jelentkezhetnek.) Cím: Berda József, Újpest,
Szent Gellért utca 31. szám”

De, mert nem a kesergés a cél, lapozzunk bele a Berda József összegyűjtött versei (Helikon kiadó, 2003) című kötetbe:

„Ha annyira szeretsz, tündéri tütü, végezz
ki szereteteddel, de csak lassan; pillanatig
se légy fukar hozzám, hisz’ így
magasztalhatlak még sokáig!
[…] A butát még butábbá, de a bölcset még
bölcsebbé egyaránt te teszed, aszerint, ki
mire érdemes s én eszerint szeretnék
szeretkezni véled még kerek száz
esztendeig akár; mindenkit szeretvén, ki
az életre esküszik s boldogabb sorsot akar
az élet édességes kínálata szerint!”

És ez csak kóstoló, órákig lehetne citálni Berdát néhány palack bor mellett.

Pontszám:

 

 

4 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Utazás a bor középpontja felé I.

Dörgicsei Juhfark 2006
Egyes nem-létező hagyományok szerint a körülmetélkedés azért közvetlen isteni parancs, mert Édenből kiűzött ősapánk – aki szinte(!) mindenről könnyedén lemondott – előbőre alá rejtve elcsórt egy szőlővesszőt a kertből (ne feledjük, hogy ő még a méretes emberek közé tartozott, s nem olyan kis nyüszögepók volt, mint mi, kései utódai.)
A kutatók máig vitatkoznak az édeni szőlő fajtáján, s titokban minden nemesítési kísérlet célja ennek megtalálása. Gyarló emberi érzékeink azt súgják, van remény! A borokban – így a 2006-os dörgicsei juhfarkban is – ígéret rejtőzik.
Színében, tisztaságában visszaköszön a Balaton északi partját simogató lágy szellő. Persze, ez nem egy turisták által szétzajolt, napolajjal nyakon öntött vidék… lankás lejtő, délelőtt tíz körül (éjszaka volt egy frissítő zápor). Csillog a világ! A szőlősorok között egy testes, de kemény húsú asszony sétál. Mezítelensége nem az embereknek szól, hanem a piheborzoló szélnek. Mozdulataiban a nagymacskák nemtörődöm biztonságérzete, mely sejtetni engedi az éjszaka maníroktól mentes lüktetését. Illata gazdag, de nem súlyos. Ágyéka körül borostyános óbor illat, túlérett gyümölcsök, befogadás… A juhfark illata valahol a tarkó pihéi között bujkál, és ott (a meg nem valósuló harapó csókban) kezdődik az íz is melyben megtalálható a megkapált föld rögeit omlasztó kecses kecses lábfej mozdulatának szépsége, és a szomszédos réten található lekerekedett kő, amelynek felszínén - felállás után - néhány pillanatig még látszik a gyöngyöző test lenyomata. (Az örök stabilitás és az illékony pillanat összefonódása. Bárcsak örökké tartana!)
A savak, mint a vászon. Az idő múlik és a világtól elfeledett, világról megfeledkezett asszony – akinek ebben a pillanatban eszébe sem jut, hogy léteznek konok kanok – bal kézzel megemeli súlyos mellét, és a jobbjában tartott durva és tiszta vászonnal felitatja az izzadtságot.
Az íz utóélete ívet húz az ideális hely ritkán megragadható fényei és a budapesti valóság közé.

Lajkó Félixet kellene hallgatni. Szólót, szabadban. De nem virtuóz bizonykodást, hanem csendeskedő mélázást.

Pontszám:

 

 

4,5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Mozizás a Pántlika Borház szekszárdi boraival

Márciusban is találkozhattunk a Pántlika Borház lelkes kóstoltatóival az Odeon-Lloyd moziban. A jótékonysági árveréssel egybekötött - Az ajánlat című - filmbemutató előtt ezúttal a szekszárdi Németh Pincészet boraiból kínáltak ízelítőt a kulináris-kulturális élvezetre vágyó közönségnek. A jóízű beszélgetések, a barátságos, könnyed légkör, na és persze a borok egyaránt hozzájárultak a tökéletes kikapcsolódáshoz. Még azok is rövid idő alatt rá tudtak hangolódni a filmre, akik fáradtan, munka után érkeztek. A borokat a helyszínen meg is lehetett vásárolni kiskereskedelmi áron.
A következő hónapban megrendezendő programról (ami már a 6. alkalom lesz) értesítés kérhető a pantlikaborhaz@t-online.hu e-mail címen.

Pontszám:

 

 

4 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

A Pántlika Borház honlapja

Utolsó kommentek
Gasztrohorror I., Nati: Régi szakácskönyveket is szeretek böngészni, találkoztam már jópofa dolgokkal (pl.:... »
Fröccs öntés, borZ: én is szeretném, ha világhírű lenne a magyar bor. ha... »
Fröccs öntés, Támogató: Kedves Slash! Csak nem a világhírű gitárost tisztelhetem benned? :)... »
Fröccs öntés, slash: Kedves Támogató! Egyetértek, inkább a borgia! világhírű magyar bor, világhírű... »
Fröccs öntés, Támogató: Azt hiszem, a "fröccs öntés" nem csak a kánikula miatt... »

Régi bejegyzések
• Jelen
• 2010. november
• 2010. június
• 2010. május
• 2009. június
• 2009. május
• 2009. április
• 2009. március
• 2008. december
• 2008. november
• 2008. október
• Az összes »

Kategóriák
• bor (19)
• borkereskedelem (2)
• borkóstoló (14)
• borkultúra (5)
• bortörténelem (3)
• film (3)
• gasztro (1)
• pántlika (8)
• színház (1)
• vélemény (10)
• vers (3)
• zene (2)